Anyám szemén át
Szebb volt a világ,
És boldogabbak az emberek.
	De
Elsô percben már
Nagy csalódás várt:
Ordítottam, fájt az élet!

Kiss Valér
Ha elmegyek

Ködbôl kibomló hajnaloktól
fogok csak elköszönni majd,
üres batyúm, nem is kell vinnem ...
varázslat, álom csábít, innen,
s hiszem az ôsök vére hajt.

Ha elmegyek majd, pókerarcú
világom nem sír könnyeket,
csak hû kutyám szemén a fátyol,
s kajlán elomló füle gyászol
talán ... Miért e döbbenet???

Hiszen csak álom volt az élet,
naponta sorvadó remény,
bátortalan fogadkozások,
erôtlen, semmi-akarások,
segítô kéz sem nyúl felém.

Pedig hogy hittem, révbe érek,
s az Eldorádót meglelem,
de mindennap több lesz az árnyék,
ó ifjúkor, be visszaszállnék!
Mért nem maradtál, jaj velem!?

Az ôsz közelg, s aztán a tél jön,
lehull a lomb, s a rôt avar
készít utolsó, puha ágyat,
hol elcsitul a földi bánat,
s a tél havával betakar.

Nézem utamnak kék, szelíd
párából bomló képeit.
Foszló akácok illatát
nyelem. Merengô szilvafák

lekvárt álmodnak. Fû alatt
halk surranással gyík szalad,
cikkanó fecske messze száll,
istenhozzádot int a nyár.

Elhagy a virág, hulló levél,
tücsök szerelme sem zenél.
Ülök a bánat pitvarán,

keresem hunyt pillám mögött
ôt, aki messze költözött,
és nincs... Ugyan ki nyitna rám?

Kiss János
Ôsz van

Fáradt fényeket rejtenek
a gomolygó ködök
Távoli Tájak szomorúságát
Ôsz van
Tél-elô
Lépegetünk a zörgô levelek között
s fejünk fölött
halk reccsenéssel
eltörték a pálcát

Összecsuklott a csend

A fagyott földön
valami koppant -
a szánkból kibuggyant életünk
Keserû kô

Ôsz van