|
__________________________________________
|
Az ember megátalkodottan guborog a padlón, teszegeti érett és nyers céduláit, amikor (folyton)
szél támad. Fujvást elhibban a rend. Végül a sokadik szétszállás után vagy felsöpri a padlót és
föladja tisztán vagy egy rendet összerak mégis. Mikorra rájön, hogy az egy nem az
egyetlen. Óvatlan sorok, félversek, versek kirakata ez a munka, fragmenteké, melyek zöme '85 és
'87 között játszódott és íródott különféle cédulákra, hányódó noteszekbe, hogy hoszszan
ellenállva az elrendezés riadt és tétova kísérleteinek, '89 tavaszán-nyarán könyvvé mégis
összeálljon. S ez a műfaja is: könyv. Ha van kérés, kéretik egyben olvasni s ha van köszönet,
köszönet érte, nagyon komoly főhajtás az érintőknek és az érintetteknek - élőknek és halottaknak.
Vége ez a könyv valaminek, mégsem befejezése s kezdete, holott régen nem eleje. Pont a nulla. Átlátni rajta visszafelé s hihetni: látok rajt előre. Pedig a valódi mintamondatok, az "egy" és talán a többi nem más mint felcímkézett üres dosszié. A tevés formája és kerete, melyhez most egy Mészölytől való mondat illik mottónak: "Nem tudom, tényleg nem tudom." tartalom és forma
Jelenkor Kiadó |