Ha Parti Nagy Lajos második kötetét egyetlen szóval jellemezhetnénk,
azt mondhatnánk róla: parodisztikus. Emóció- és közérzet-parodisztikus.
Tréfás utánzása vagy utánzata a komolynak és létfontosságúnak megélt
teljes egzisztenciának. És miért a létfontosságú tréfás utánzása? Mert
ez a létfontosságú mesterkélt, operettes módon ("tortakésen vércsatorna")
nyilvánul meg. Komolyságára csak utalni lehet: a parodizálásával.
Ennek következménye a versek felfokozott stiláris érzékenysége;
a különböző állapotok, folyamatok stílussal való fogalmasítása,
érzelmesítése és karakterizálása. Így és ezáltal alakul a kötetnek
mind a tartalmi, mind pedig a stiláris cselekménye az írásnak a világhoz
való reális és - nem utolsósorban - érzelmileg megfontolt
megoldatlankodásává; azzá a kérdéssorozattá, mely a "ki oldja fel e
jelbeszédet"-re irányul, mielőtt "kiszépül", mielőtt végleg "tandarabbá"
válik a költészet.Pacsirthák
Lamenthák
Fragmenthák
Diletták
Holdvilág
Téli színkör
Zsugor
Puderett
Schlaug
Szabad vizek
Hattyúnyál
Fültérkép
Plombalagút
Haris
Kutyazörgés
Citromptu
Melasz