Ha Parti Nagy Lajos második kötetét egyetlen szóval jellemezhetnénk, azt mondhatnánk róla: parodisztikus. Emóció- és közérzet-parodisztikus. Tréfás utánzása vagy utánzata a komolynak és létfontosságúnak megélt teljes egzisztenciának. És miért a létfontosságú tréfás utánzása? Mert ez a létfontosságú mesterkélt, operettes módon ("tortakésen vércsatorna") nyilvánul meg. Komolyságára csak utalni lehet: a parodizálásával. Ennek következménye a versek felfokozott stiláris érzékenysége; a különböző állapotok, folyamatok stílussal való fogalmasítása, érzelmesítése és karakterizálása. Így és ezáltal alakul a kötetnek mind a tartalmi, mind pedig a stiláris cselekménye az írásnak a világhoz való reális és - nem utolsósorban - érzelmileg megfontolt megoldatlankodásává; azzá a kérdéssorozattá, mely a "ki oldja fel e jelbeszédet"-re irányul, mielőtt "kiszépül", mielőtt végleg "tandarabbá" válik a költészet.

vissza Pacsirthák Lamenthák Fragmenthák Diletták

Pacsirthák Három nyugta Hars Ollé Csasztus Sej Strandard Elrepullman Hangszerfüzet Célkeresztcsont A szép teremtés Dall Krepdesin Túrahangszer Papírdal

oldal 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15